Kondoros

Weboldal

A régi időkben Kondoros név alatt egy nagyobb földterület volt értendő, amely Szarvas, Endrőd, Békéscsaba határaiba ékelve, ősidőktől fogva e néven volt ismeretes. E községek mindegyike rendelkezett Kondoros nevezetű határrésszel.

A település neve először 1229-ben a Váradi Regesztrumban szerepel, mint a békési plébániához tartozó Cundurus. Kondoros nevű birtokosától épített egyháza után kapta nevét. 1403-ban, amikor Maróthi János macsói bán megkapta a gyulai uradalmat, az oklevélben közölt falvak között szerepel Kondoroseghaz is. 1469-ben Maróthi Mátyás hatalmaskodásáról szóló oklevélben kondorosi lakosokat említenek név szerint. 1526-ban már a legnagyobb falvak közé tartozik a gyulai uradalomban (lakosai 9 frtot és 50 dénárt fizettek hadi adó fejében). Egyházának javadalma ez időben közepesnek mondható. 1552-53-ban 43 kapu után hajtották be a falu lakosságán az adót. Az 1557-58. évi defter szerint Kondoros magyar faluban 42 ház állt. 1563-64-ben Kondoros királyi birtokon 70 portát írtak össze. 1563-ban 103 család lakott itt, a falu lakossága mintegy 515 fő volt, akik főleg földművelésből éltek (1554-ben a gyulai uradalom falvai közül ők adták a legnagyobb kilencedet).

Gyula vára 1566-ban török kézre került és ezzel Kondoros is a törököké lett. 1567-ben a családok száma 79 volt. Ugyanekkor Orosházán 59, Csabán 78, Békésen 551 család élt. A virágzó falu kettős adózás alá került, nemcsak a törököknek fizettek, a magyarok is behajtották az adót. 1578-ban a kincstár elzálogosította, Kondorost Kátay Ferenc és Néney Imre kapta zálogba, majd 1590-ben Rákóczi Zsigmond visszaváltotta az egri vár számára.

1595-ös hadjárat folyamán Miksa főherceg visszafoglalta Szarvast a törököktől. Ekkor rövid időre Kondoros is újra magyar kézre került, azonban a sűrű tulajdonosváltás és többszörös adóztatás tönkretette. Így 1602-ben már Kondoros is pusztaként szerepelt a nyilvántartásokban. Gyula 1695. évi felszabadításával távozott a török a vidékről. Az 1700-as években igen jó legelőként tartották számon e pusztát. 1720-ban Harruckern János György udvari szállító kapta meg egész Békés megyét. Kondoros legelőinek értékét a kamarai jószágigazgató 1721-ben 200 forintra becsülte. A jó legelőt, Csaba és Szarvas közt fekvő terjedelmes pusztát két részre osztották, Kis- és Nagy-Kondoros névvel. Az előbbi Csaba, az utóbbi Szarvas hatóságához tartozott. Nagy-Kondoros pusztát 1730-ban Szebeni Rácz László, 1744-ben a bolgár származású Prentics Ferenc bérelte. 1747-ben 450 forintot fizettek érte. 1754-ben a szarvasiak kérésére a Nagy-Kondorosnak nevezett puszta felét Harruckern Ferenc szarvasi jobbágyainak engedte át használatra. A másik felét 1798-ban egy kis rész kivételével a szarvasi Rátához csatolták, s így az gr. Stockhammer József utódainak birtokába került.

A XVIII. század első felében ezen földesurak kezén maradt Kondorost híressé tette a csaba-szarvasi országút mellé épített kondorosi csárda, amellyel szemben 1852 táján zsandár-laktanyát építettek. (A laktanya hivatalosan a csárda, mint „betyárfészek” ellenőrzésére épült, de megépítésének valódi indoka a csárdától 4 kilométerre lévő csákói Batthyány-kastély megfigyelése lehetett, ahol a Bach-korszakban a magyar urak rendszeresen összegyűltek, vadászni, agarászni.) Ekkor talán még senki sem gondolta, hogy éppen ezek körül később új község fog épülni.

A XIX. sz. elején Kondoros puszta a Batthyány, Bolza, Mithrovszky, Wenckheim nagybirtokosok tulajdonában volt. Céljuk a művelés alá vont területek növelése volt, ehhez azonban emberekre volt szükség.

Ezen igények és az 1873. évi XXII. tv. alapján 1875. december 23-án alakult újjá Kondoros. Megalapítása Dérczy Ferenc nagybérlő, Zlinszky István, Geist Gáspár, s az ő nagybirtokának főtisztje Petőfi István (a költő öccse), továbbá az egyik Wenckheim uradalom jószágkormányzója, erdőtarcsai Fejér Imre, és a már nevezetes Kondorosi csárda akkori tulajdonosa Reguly György nevéhez fűződik. Az új község határa a régi Nagy-Kondoros keleti feléből, Nagy-Csákó pusztából, s az 1798-ban innen elszakított, és a csabai osztályrészhez csatolt, de visszakerült 3531 7/8 holdnyi Kis-Kondoros nevű (de az endrődi Kis-kondorostól különböző) pusztából alakult, s így lett 15.764 kat. hold nagyságú. A község telepítésekor a házhelyeket a gróf Bolza család adta el 300 négyszögöles parcellánként. A 135 telket derékszögű utcahálózatba osztották. A községnek mindjárt a megalapítása után elég szép számú lakossága volt, akik a település határában lévő uradalmak cselédségéből, s a környező településekről a Körös árvíz sújtotta területeiről elvándorlókból tevődött össze.

A török dúlás előtti Kondoros feltehetően a jelenlegi településtől 2 km-re északnyugatra állhatott. Az, hogy miért pont e helyen alapult meg, annak oka a már említett két épület: a csárda és a zsandárlaktanya volt.

A községi bírói hivatalt Dérczy Ferenc birtokos vállalta el, a törvénybíróságot Zlinszky István, a pénztárnokságot pedig Petőfi István. Az első jegyző Pethe József lett. Az első (községi) iskola 1878-ban létesült.

Kondoros lakossága 1880-ban 2118 fő volt, nagyobb részben evangélikus, de a nagybirtokosok mind római katolikus vallásúak voltak. Különösen Dérczy Ferenc és neje lelkes fáradozásainak következtében először a r.k. kápolna épült föl már 1883-84-ben. Ebben az időben lelkész még nem volt, egy segédlelkész járt ki Szarvasról 8 éven keresztül. A templomot később, 1894-ben bővítették, főként Schietner Ede volt endrődi plébános és nagyváradi kanonok adományából. A bővítés különösen Bedák Mátyás igyekezetének volt köszönhető, akit 1892-ben Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök nevezett ki, s építtetett számára lelkészlakot. Segédlelkésze Ancsin György volt.

Az evangélikus egyházhívők szempontjából az 1887-es év lett történetileg nevezetes, ugyanis ebben az évben volt az egyházszervezés, a lelkészválasztás, és a megválasztott lelkésznek, Keviczky Lászlónak a hivatalba iktatása. Az egyház felügyelője Dr. Haviár Gyula szarvasi ügyvéd lett.

Az első templom 1887-ben épült, torony nélküli, szép, tágas imaház volt, 600 hallgató befogadására volt alkalmas, később karzattal is rendelkezett (1891). November 6-án szentelte fel Áchim Ádám főesperes szarvasi lelkész.

1890-ben a szarvasiak megveszik a Mitrovszky Vladimir-féle pusztát gr. Károlyi Istvántól (aki azt 1887-ben vásárolta). Ebben az évben az új birtokon 66 új portát osztottak szét, melynek elárusítója Keviczky lelkész volt Kiss Mihály megbízásából. Az evangélikus egyház ajándékba kapott 2 portát, 720 négyszögölt iskola építés céljából. Az első evangélikus iskola 1891-ben épült föl, a kivitelező Rohoska Pál szarvasi építő volt. 1893. nov. 15-én pedig megnyitották a második ev. iskolát is.

Az 1896-os millenniumi évben a képviselőtestület három indítványt terjesztett elő: ártézi kút létesítése, óvoda építése, és egy népliget létrehozása. Később az elfogadott javaslatokból valóság lett, s 1898-ban felépült az óvoda, s épült községi orvosi lakás, és községi istálló is.

Az első ártézi kút 1899-ben létesült, a fúrást Orbán Sándor helyi lakos végezte el, szerződés szerint ezt 3700 forintért (7400 korona) vállalta. A kút 285,15 méternél megadta a kívánt 60-70 liter vizet. A kitűnő, forrásvíznek ítélt ivóvíz május 18-án tört fel. Ugyanebben az évben jelentek meg az első petróleumos utcai lámpák is.

1899. október 23-án elhunyt Áchim Ádám főesperes, s végrendeletében összes vagyonát az evangélikus egyházra hagyta. Már eddig is körülbelül 14.000 korona volt az egyház tartozása. Végrendeletében e tartozást törölte, és a kondorosi határban lévő 200 holdas (1100 négyszögöles) földbirtokát a kondorosi egyháznak adományozta. Megjelölte az ingatlan rendeltetését, amelyből a falu bővítési céljaira át kell engedni eladás révén a szükséges területet. A másik rendelkezése az volt, építeni kell egy 6 szobás paplakot, valamint gyűjteni kell a pénzt egy tornyos templom megépítéséhez. A paplak építését hamarosan el is kezdték, s még 1900-ban felépítették az Áchim tanyáról származó 450.000 darab téglából. Az építést Gibel Ferenc és Adamik István végezték. Az egész épület a téglán kívül 4.880 koronába került (és az első ház helyére, amelyet még 1878. március 3-án épített Vicián József).

Az egyház, hogy a templomot mielőbb felépítse, 100.000 koronás évjáradékos kölcsönt vett fel a kereskedelmi banktól. A templom a fennálló imaház melletti telken, országos pályázat útján készített terv alapján 80.000 korona költséggel épült föl Gerey Ernő terve szerint, 1904-ben. A templomot még ugyanabban az évben, december 4-én felszentelte a püspök helyettese, Neves József főesperes. Az építést Haviár Lajos államépítészeti főmérnök intézte. Az építők Koncz Péter és Szabó János hódmezővásárhelyiek voltak. A templom oltárát Urr György kassai szobrász készítette. Az oltárba helyezett Leonardo DaVinci-féle úrvacsora fafaragást Urr Györgynek egy sziléziai munkása készítette 200 koronáért.

Ezekben az években kapott a község vasutat, s újabb földvétel által is gyarapodott a kisbirtokosok tulajdona. 1903-ban gr. Apponyi Antal Kondoroson fekvő 1777 holdnyi birtokát is parcellázták. A felosztott birtokon is épült egy községi iskola. Az adás-vétel intézője a kondorosi Dérczy Péter nagybérlő volt.

Az első világháború idején pót-hadi kórházat rendeztek be, melyben később már 50 főt meghaladó volt a sebesült létszám. A kórház buzgó gondviselője az egész időtartam alatt a község tudós orvosa, dr. Deseő Antal m. kir. kormánytanácsos volt.

A proletárdiktatúra és a forradalom nagy izgalmat keltett. Itt tűnt fel elsősorban Kovácsik István tapintatos közszolgálata, akinek az útmutatásait a forradalom elmúltával is kérték.

Az oláh megszállás tönkretevő és kegyetlen volt. Románia határa itt volt Kondoroson, s igen jelentős fenyegetések voltak uralmon, hogy ez már Románia. 11 hónapig tartó pusztítás után 1920. március 28-án hagyták el a községet. A századforduló alatti növekedés, fejlődés után az első világháború visszaesést okozott. A háború annyira kimerítette a községet, hogy 1918-ban már a hadisegélyeket sem tudták minden jogosultnak kifizetni. A település fejlődésében lassulás következett be. A községfejlesztés csak a ’20-as évek idején indult el újra...



A község villanyvilágítását Hanzus János saját költségén építette ki a Hanzus-féle gőzmalom vállalatában. 1930-ban kezdte meg működését a mozgó filmszínház, 1935-ben újabb ártézi kutat fúrattak 16.000 pengő költséggel, amely igen jól sikerült: 350 liter vizet juttatott percenként. Ekkor épült a köztisztasági fürdő is. A községháza előtti piactéren felállították a hősök szobrát, s a hősök ligetét is berendezték. Minden jel arra mutatott, hogy a község rohamosan fejlődik tovább.

Az ev. templomot 1928 késő őszén felújították. A munkát Krizsán János gyulai kőműves kapta 12.600 pengőért. A torony új fedést kapott, cserép helyett eternittel borították be. Ugyanekkor belül is szépen kitatarozták, majd másodszor is felszentelték.

Az ev. lelkész 1934-ben nyugalomba vonult, utódja Balczó András lett.

A község lakóinak száma 1920-ban 6090, 1930-ban 7178. A 10 év alatti tényleges szaporodás 1088 fő, a természetes 828, a községbe betelepült 260 lélek. Ez a szaporodási viszony abban az időben kedvező volt dacára a rossz halálozási viszonyoknak. A csecsemő-halandósági, gümőkor halálozási arányszámok rendkívül magasak voltak (az utóbbi az egész járásban a legmagasabb).

A lakosság anyanyelvi megoszlása s következő: magyar 6981, német 4, tót 187, oláh 1, egyéb anyanyelvű 1 lélek. Az adatok alapján számottevő nemzetiség nincs a községben, a tiszta magyar községek közé sorolták ekkor Kondorost.

1943-ban Kondoros nagyközség lakosainak száma 7498 fő. Közigazgatásilag a községhez tarozik: Geist-csákó, István majorok, Erzsébet-tér Kiskondoros, Újtanyák, Apponyi földi, Balázs tanyák, Baross-telep, Bencz bérleti tanyák, Ilka-tér, Lujza-tanya, gróf Bolza Géza bérleti és Gróf Bolza Pál vagyonváltságföldi tanyák, Réthy-Láng és Bakos majorok, Merán gróf földek, Nagy major, Sziráczky stb. majorok.

A lakosság megoszlása: 90% magyar, 10%-a tót és más anyanyelvű. Lakóházak száma 1614. A lakosság 45%-a belterületen lakik.

A második világháború Kondorost is érintette, de heves összecsapásokra nem került sor. Az 1944. szeptember 26-án Dobozról Kondorosra áttelepült 57. német páncélos hadtest parancsnoksága a katolikus plébániában rendezkedett be. A német parancsnokság megérkezésével egy időben páncélököl kilövőállomást is létesítettek a műút mellett, Békéscsaba irányában. A vasútállomás mellett többször parancsnokokat szállító repülőgép szállt le ill. fel. Október elseje körül magyar élelmezési-hadtáp érkezett a faluba. A vasúton szállított élelmet a Donner-féle fatelep helyiségeiben raktározták el. A német parancsnokság tisztjei és az őket kiszolgáló katonák a községben szétszórtan voltak elszállásolva. Az Arad felől megérkező szovjet tankok váratlanul érték a németeket, akiknek ellenállásra sem volt már idejük. Menekülésüknek három feltételezett iránya a műúton Szarvas felé, vasúton Kisszénás állomáson át ugyancsak Szarvasra, a harmadik csoport pedig Békéscsaba irányába menekült, majd egy magas ricinustáblán keresztül Gyoma felé vették az irányt.

Az 1945. novemberi választáson a falu lakói a demokrácia, és az új élet mellett tettek hitet szavazataikkal.

1950 októberében került sor a kondorosi tanács alakuló gyűlésére.

1952-ben megszűnt a jegyrendszer, a mezőgazdasági termények és termékek felszabadultak, s ez nagymértékben hozzájárult a község paraszti lakosságának életszínvonal emelkedéséhez.

Az 1950-60-as évek alatt a község fejlődése új lendületet vett: 1951-ben a község villanyhálózatát rákapcsolták a központi hálózatra. 1953-ban parkosították a főteret, autóbusz-várótermet létesítettek. Központi orvosi rendelő kezdte meg működését két orvossal.

Az 1958-tól 1970-ig tartó időben nagy jelentőségű építkezések folytak a településen, melyek mind a község fejlesztését szolgálták, és nélkülözhetetlenek voltak. A település vízellátásának problémáját egy törpevízmű létesítése oldotta meg, amely építésének első szakasza 1962-ben, a második szakasza 1966-ban lett befejezve. Ennek eredményeként kiépült a község egész területét behálózó, 37 km hosszúságú vízvezeték-rendszer. A beruházás 6.079.000 Ft-ba került. Az igények növekedése miatt a kezdeti egy kút kevésnek bizonyult, ezért 1971-ben új kutat kellett fúrni, melynek költsége 469.302 Ft-ot tett ki.

1961-ben kezdődött el egy télen-nyáron működő tisztasági fürdő építése. A fürdő 1968-ra készült el, és 2.581.227 Ft-ba került.

1965-ben épült egy szertárral, fizikai-kémiai előadóval, konyhával és étkezővel ellátott iskolaegység, mely kielégítette az akkor korszerű követelményeket. Létrehozták az „Öregek Napközi Otthoná”-t.

A községnek 1968-ig nem volt bölcsődéje. E célra egy régi épületet újítottak fel, és rendeztek be. 1969-ben került sor az óvoda bővítésére, így a falu egy 100 férőhelyes napközi-otthonos óvodával lett gazdagabb.

A társadalmi ünnepségek rendezésének egyre bővülő igénye tette szükségessé 1967-ben egy házasságkötő terem megépítését, ahol a társadalmi esküvőn kívül a névadókat is rendezik.

1970-ben Kondorosi Csárda éttermét felújították, a konyhát korszerűsítették, a jókora étterem egy részét hagyományos magyaros bútorokkal rendezték be, a másik részt modernekkel. Az 1970-es évek elején új társasházak épültek, megépült a takarmánykeverő vállalat, a ’70-es és ’80-as időszakban kiépült a telefon- és gázhálózat, benzinkút, modernebb iskola és orvosi rendelő. 1970 és ’80 között 345 új ház épült.

1973-ban új parkokat hoztak létre, 1974-ben a kondoros Nagyközségi Tanács 140 ezer forintot fordított járdaépítésre. Ebből az összegből a többek között a Klapka, a Hunyadi, a Kinizsi, a volt Lenin, és a Rózsa Ferenc utcákban készült el a járda. A lakók összesen 1600 m új betonjárdát építettek társadalmi munkával, s mintegy 600 m új járda építéséhez nyújtottak segítséget.

Az 1968 óta komoly gondokat okozó belvíz és csapadékvíz elvezetésére 1974-ben 2300 folyóméteres nyílt csatornát és 340 folyóméteres zárt csatornát építettek. Erre összesen egymillió 750 ezer forintot fordítottak. Az esőzések következtében 1976-ban és ’77-ben tovább nőtt a belvízzel veszélyeztetett terület. Ezért került sor 1976-tól 4452 folyóméter gravitációs nyílt árok, 1362 folyóméter zárt csatorna és 595 méter AC-nyomóvezeték építésére.

1975 nyarán egy óriási vihar ledöntötte az evangélikus templom torony sisakját. Akkor a tornyot újjáépítették, s más felújításokat is elvégeztek.

1976-ig a legjelentősebb beruházások között szerepel az új lakótelep közművesítése, a közvilágítás korszerűsítése, járdaépítések, kutak fúrása, buszváró építése és a diákotthoni konyha létrehozása.

1978. januárjában adták át a kondorosi ÁFÉSZ 6 millió forintos költséggel épült 600 négyzetméteres ABC-áruházát, majd ugyanezen év októberében az új ruházati szakboltot, melynek korszerűsítése mintegy 800 ezer forintba került.

1981-ben, a Munkásőr utcában (Őr utca) 80 ezer forintos költséggel bővítették a villany- és vízhálózatot. Októberben megkezdődtek a kerékpárút építési munkálatai a 44-es főút mentén.

A kondorosi ÁFÉSZ május 21-én adta át a rekonstruált, és 258 m 2-re kibővített vas-műszaki boltot.

Az elkészült gázvezetéket 1983. december 9-én adták át a Kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalat ünnepélyes igazgatótanácsi ülésén. A beruházás 67,6 millió forintba került, és a kondorosi takarmánykeverőn kívül a beruházásban részt vett a kondorosi Egyesült Tsz, a kétsopronyi Rákóczi Tsz, a hunyai Hunyadi Tsz, és a kamuti Béke Tsz. A tervezet szerint a gázvezeték hasznát nem csak a termelő üzemek, hanem a községek lakossága is élvezheti, s már a következő évben megkezdődhetnek a lakossági gázbekötések, ami azonban még néhány évet váratott magára.

A kondorosi csárda konyha és kiszolgálóhelyiségei az idő múlásával már nem feleltek meg a közegészségügyi követelményeknek, így 1983-ban eldöntötték: nagyszabású felújításba kezdenek. A következő évben a csárdát műemlékké nyilvánították, ami új helyzetet teremtett. A tulajdonosnak módosítani kellett az átalakításra vonatkozó elképzeléseit, újradolgozni a terveket. A teljes körű felújítás 1984-ben kezdődött, és két évig tartott. A helyreállítás során arra törekedtek, hogy visszaadják a csárda eredeti formáját.

1985-ben Kondoros környékének utolsó természetes tájképe, a löszpuszta, és az ezen található védett növények (többek között a Bókoló zsálya, Pusztai méteng, Törpe mandula, Vetővirág) kondorosi termőhelyét védetté nyilvánították.

1989. augusztusában szilárd útburkolat készült a Kölcsey és a Rákóczi utcákon a lakosság összefogásával.

1990. júniusában átadták a szennyvíztisztitó-telepet.